Márai Sándor: Halottak napja...    

Halottak napja. Névsorolvasás. A mélymúltból, az ifjúság, a férfikor idejéből már alig jelentkezik valaki. Vannak, akik álomban, révedezésben még visszatérnek, de csak kevesen. Ilyenkor kitetszik, egy hosszú élet során milyen ritka volt az ember, akihez a valóságban közünk volt. Apámat látom néha álmomban. Száztíz év előtt született. Mintha a történelemből lépne elő az álomalak: az "úriember", akinek szava, kézfogása teljes értékű, többet ér, mint más ember írásos, pecsétes fogalma. És mintha a mélymúlt jelmezét viselné: a konzervatív liberális, a legjobbfajta ember ebben a században. A többiek csak imbolyognak az emlékezetben, arc és alak nélkül, mint Hádészban az árnyak.