Ha tudtam volna


Már nem tudtam elmondani,
Már nem volt rá elég idő.
Midőn az ember mindig halogat,
S ha eljön a vég, ki értheti meg már
Az élettelent, a halottat.
Szám nem mozog, élettelen.
Szó már nem hagyja el ajkamat.
Így barátomra bíztam szavaimat.
Ő tudja ő, érti a lélek szavát,
Közvetít majd néktek egy életen át.
Mi mindent szerettem volna mondani
A csillagokat, a szívemet elétek hordani.
A virágzó tavaszt, a perzselő nyarat,
Ki gondolta volna, hogy számomra,
Ősz jön, majd tél, és nem lesz már tavasz.
Ha tudtam, vagy éreztem volna, hogy
A kaszás a szekerét felém, tolja
Tiltakoztam volna! Ne, ne még!
Nem volt az életből nem volt még elég!
Az élet kemény, én gyenge legény,
Kevés voltam, erőtlen, a szokások rabja.
Legyőztek. Az életet nem játsszák babra.
Higgyétek el, én, nem ezt akartam!
Értetek éltem, és értetek haltam.