GOETHE: T�ND�RKIR�LY

Ki v�gtat �jen s viharon �t?
Egy f�rfi, lov�n viszi kisfi�t.
�gy v�di, takarja: ne v�gja a sz�l,
�tfogja a karj�t: ne �rje vesz�ly.

"Fiam, mi�rt b�jsz �gy hozz�m? Mi b�nt?"
- Nem l�tod, ap�m, a T�nd�rkir�lyt?
Fej�n korona, pal�stja leng...'
"Fiam, ott csak egy k�dfolt dereng."

"Sz�p gyermekem, gyere, indulj velem:
Sok tarka vir�g ny�lik a r�temen.
Tudok csudasz�p j�t�kokat �m
s ad r�d aranyos ruh�kat any�m."

- Nem hallod, ap�m, a halk szavakat?
A T�nd�rkir�ly h�v, suttog, csalogat...'
"Fiacsk�m, csendbe maradj, - ne f�lj:
a sz�raz lomb k�zt zizzen a sz�l."

"Sz�p gyermekem, j�jj velem, azt akarom:
megl�dd: l�nyaim v�rnak nagyon, -
t�ncolnak is �k, ha a hold ides�t
s majd �lomba ringat gy�nge kez�k."

- H�t nem l�tod... ott - nem l�tod, ap�m:
a t�nd�rl�nyok m�r v�rnak re�m. -'
"Fiam, fiam, �n j�l l�tom: amott
a nedves f�zf�k t�rzse ragyog."

"�gy tetszel n�kem, te dr�ga gyerek!
Mondd: j�ssz-e velem, vagy elvigyelek?"
- �desap�m, ne hagyj... ne - meg�llj:
megragad - elvisz a T�nd�rkir�ly...'

Megborzad a f�rfi, hajszolja lov�t.
Fel, felny�g a gyermek, s � nyargal tov�bb,
meg�rkezik, teste-lelke sajog:
�l�ben a kisfi� m�r halott.

K�pes G�za ford�t�sa