Angyal sóhajok…

Angyal sóhajok ezer darabra törve,
Dohos paplanból a tollak körbe, körbe
szállnak…
Szétszórtan gyűrött szárnyak, vastag zsákokba tömve,
elfeledt századok penészévé váltak.

Messzi Kelet földön, hol tűzben oltott rózsák
nyílnak minket körbe…
Egy rozsdás éjszakán angyal zuhan a földre…
Szárnytalanul bukott alá a mélybe,
csak a Hold sírt fel, majd elszunnyadt örökre.

Izzó nyoma szerte a homokban…
Csak suttogott ezeregy éjen át,
Megkésett titkok kacagva vetkőztek,
majd nyíltak el egymás után.
Zsibbadt bájai szerelmet szomjazva lobogtak,
égbe szálltak…ott
Felszakadt imák hét világon túl
egymásra találtak.

…s míg elefántcsont testét Ő karjaiba zárta,
várt, hogy tűzkorong olvadjon, sivatag némuljon…
Burkolózzon a hússzagú éjszakába,
mely forrón simul vállára, halálvirágot csókol arcára.
Ében-szín szemében különös káprázat,
Meghurcolt álmából fon neki új szárnyat.

Kínzott sóhajaik ezer darabra törve…
Egyszer réges-rég angyal zuhant a földre,
Perzsa homokban izzó nyoma veszett…
Helyére szent hely és legenda született.
…mert mikorra pirkadt, tűzopálos reggel,
Összesimult testük egy nyomban égett el,
S mielőtt a Nap még megláthatta volna,
Jött Déli Szél, belecsókolt, majd szétfújta…