Reményik Sándor Rakéta-hajó Valaki ma értem imádkozott. Nem, nem bírom máskép megérteni Az édes enyhülést, mely elfogott. Valaki értem jól imádkozott. Imája roppant kezdő-sebességgel Megragadott, és végtelenbe vitt, Sötét sorsommal búgva befutotta Az Isten-távol fény-mérföldjeit. Mellette naprendszerek múltak el, Mint vonat mellett éjjel házikók, – Jézus kikötő-szíve várta már Az értem kilőtt rakéta-hajót. És szóltak ott fenn: Jól van, hát legyen. Függesztessék fel ma este a fátum, – Egy órára, míg a nap lemegyen, Legyen neki szabadság, kegyelem. S egy óráig, míg a nap lebukott, Áldottam gyöngyházfényű ég alatt Az ismeretlen rakéta-hajót, Mely értem Isten trónjáig halad. Kolozsvár, 1928. június 9.