Rem�nyik S�ndor Kegyelem El�sz�r s�rsz. Azut�n �tkoz�dsz. Azt�n im�dkozol. Azt�n megfesz�ted K�r�mszakadtig marad�k-er�d. Akarsz, egetostroml� akarattal – S a lehetetlens�g konok fal�n Z�zod v�resre kopony�d. Azut�n elal�lsz. S ha �jra eszm�lsz, mindent �jra kezdesz. Utolj�ra is tompa k�bulattal, Sz�talanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhi�ba: A b�n, a betegs�g, a nyomor�s�g, A mindennapi sz�rny� sz�rkes�g T�ml�c�b�l nincsen, nincsen menekv�s! S akkor – mag�t�l – megny�lik az �g, Mely nem t�rult ki �tokra, im�ra, Er�, akarat, k�ts�gbees�s, B�nb�nat – hasztalanul ostromolt�k. Akkor megny�lik mag�t�l az �g, S egy pici csillag s�t�l szembe v�led, S olyan k�zel j�n, sz�pen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor – mag�t�l – sz�nik a vihar, Akkor – mag�t�l – minden elcsitul, Akkor – mag�t�l – �led a rem�ny. �lomf�idnak minden arany�g�n Csak �gy mag�t�l – friss gy�m�lcs terem. Ez a mag�t�l: ez a Kegyelem.