
Kosztolnyi Dezs: A kis kutya
A kis kutya.
Mgis a legszebb llat.
Magasba trnol fnn a vnkoson,
csodlva nzem sokszor rahosszat
s frge szvverst szmolom.
Ha lmodik csontokrl s ebdrl,
gondolkozom, milyen a kutya-lom?
Milyen lehet az lete, az lma
ezen a vad s vgtelen vilgon?
Szegnyke mindig bs. Krdem, mi bntja
s virgonc szemem kerli futva-flve.
Egy nma-csndes bnat titka kdlik
enyves szembe, barna, blcs szembe.
s firtatom: nem szeret ugye senki
s buksi fejt bsan trdemre ejti.
s szltom: menjnk a kertbe ki
s leng flt lassan leengedi.
Vagy unszolom: hazdtl messze estl?
s mlabsan nmagba mlyed.
Vagy krdezem: fj, gye fj az let?
s rem borul, akr egy drga testvr.
s ngatom: szlj a kutyavilgrl,
hol testvrkd, apuskd messze l
s kutya-hzak vannak, kutya-szobrok.
Szjt fesztem s mgsem beszl.
Vagy krdezem: anycskd gyszolod te
ugye-ugye, hogy nem j rla hr?
Nem tud beszlni, a kedveske nma.
s sr s sr… Szegny kis kutya sr.

Szp lmokat, nyugodt jszakt kvnok, szeretettel: Gerti |