A jszv ris
Hol volt, hol nem volt, tl mindenen, lt egyszer egy ris. Ez az ris olyan hatalmas volt, hogy az erd legmagasabb fja is csak a trdig rt, feje pedig a felhket srolta, m amilyen nagy s ers volt, pp olyan szeld s jszv.
Egy szp tavaszi napon, amikor lent ldglt a folyparton, ktsgbeesett srsra lett figyelmes. Felnzett, s egy kismadarat pillantott meg az egyik nagy fzfa gn.
- Ht te mirt srsz itt ilyen keservesen? - krdezte tle az ris.
- A sas elragadta egyetlen fikmat! - zokogta a kismadr - Ki segt most, ki ad nekem ert, hogy elviseljem ezt a csapst?
Az ris elkomorodott. Felllt, az inge al nylt. Amikor elhzta a kezt, a tenyerben egy hatalmas, vrsen izz szv lktetett.
- Az n erm a szvemben lakozik. - mondta - Most megosztom veled ezt az ert.
Azzal a kismadr fel nyjtotta a szvet. Az hozzsimult, rezte, ahogy valami melegsg jrja t a testt. Felrppent az ris vllra.
- Ksznm neked! A te erd most mr az enym is! - csivitelte hlsan, azzal elreplt az erd irnyba. Fltrl mg egyszer visszanzett az risra. " Milyen furcsa! " - gondolta - " Valahogy nagyobbnak tnt az elbb. "
Az risnak ettl a naptl fogva rengeteg tennivalja akadt: az erd sszes llata hozz jtt el bnatval, hogy ert mertsenek tle a remnytelensgben. s adott mindenkinek.
Kzben elmlt a tavasz, majd a nyr. szre az ris mr pp csak elrte a legcsenevszebb fa legals gt, de tovbbra is odanyjtotta szvt minden rszorulnak. s eljtt a tl...
Az ris - aki most mr akkora volt csak, mint egy nagyobbacska fszl - az erdei ton stlt. Meg-megllt, nha szaggatott khgs rzta meg a testt. " A vghez kzeledik az esztend. Nemsokra jra eljn a tavasz, majd a nyr. De nekem nem lesz mr tbb tavasz. " Idig jutott gondolataiban, amikor egy csendesen pityerg kislenyt pillantott meg az t szln.
- Mirt srsz, kisleny? - szltotta meg.
" Nini, egy mancska! "- csodlkozott a kisleny s abbahagyta a pityergst.
- Segts rajtam! Mindenki csak engem bnt! Elfogyott az erm!
Az ris elmosolyodott. Kinyjtotta tenyert, amelyben ott fekdt egykor oly hatalmas szve sszeaszva, megfakulva. Mr alig dobogott, csak nha futott t rajta egy-egy gyenge remegs.
- Hunyd be a szemed, s rintsd meg! - mondta a kislnynak.
Az lehajolt az rishoz. Becsukta a szemt, s megrintette a szvet. Az sszerndult, majd felizzott. A kislny rezte, ahogy az ismeretlen er tramlik a testbe.
- Ksznm, mancska! - suttogta halkan, s kinyitotta a szemt.
De az ris addigra mr eltnt. Csak egy marknyi szv alak hamukupac maradt a helyn, amit a szl felkapott s sztszrt...
Kellemes, hsgmenetes napokat kvnok, szeretettel: Gerti |
AJÁNLOM AZ OLDALT
j bejegyzs
Frissts
K1
