Fekete perzsa: Egyes fekete perzsakölykök szőrszíne egészen 7-8 hónapos korukig rozsdaszínű vagy szürke. A telített fekete szín csak 12-18 hónapos korban, a második szőrváltás után alakul ki. Növendékkorban fehér szőrszálak is előfordulhatnak, azonban mindkét jelenség eltűnik a növekedés során. Nemkívánatos tulajdonság a sötét narancssárga szemek zöldes elszíneződése.

Fehér perzsa: A perzsamacskák eredeti színe fehér. A szemszín alapján több alcsoportra oszthatók: a narancs szemszínű fehér, a kék szemű fehér, a felemás szemszínű fehér. Ez utóbbinál az egyik szem kék, a másik narancssárga. A kék szemű fehér perzsa az ősibb típus. A sötétkék szem gyakori velejárója a süketség. A perzsamacska tenyésztésekor alapvető cél a hófehér szőrszín. A teljesen fehér kölykök többségének a két füle között és a homlokán különböző alakú és nagyságú sötét vagy fekete foltok találhatók, ezek a növekedés folyamán teljesen eltűnnek.

Kék perzsa: A fekete mellett a kék a leggyakoribb és legrégibb színváltozat. A kék színű perzsát már 1898 óta elismerik, önálló változatként tartják számon. A kék vagy a szürkéskék minden tónusa megengedett, a legértékesebb mégis az igazi kék árnyalat. A bunda színére vonatkozóan alapvető követelmény, hogy a szőrzet azonos tónusú legyen. A sötétebb árnyalat csak az orr hegyén engedhető meg, a tigriscsíkozottság súlyos hibának minősül.

Vörös perzsa: Az 1880-as évek körül a vörös perzsamacskát önálló változatként ismerték el. A telített vörös színű macskák tenyésztését általában mellőzik, szerencsés a tenyésztő, ha telített vörös színű macskáján nem látható csíkozottság és a színintenzitás a test egész felületén azonos. A csíkos rajzolat leggyakrabban a pofán, a végtagokon és a farkon figyelhető meg. A vörös kandúr rendszerint igen jól fejlett, a perzsatenyésztők nem szívesen használják tenyésztésre, a kisebb termetűeket jobban kedvelik. A vörös perzsa színhibája az egyszínű farok fehér színeződése.

Krémszínű perzsa: Ez a színváltozat nagyon kedvelt. A leginkább kívánatos színek a pasztellkrém, a bézs árnyalat, a cserszín és az elefántcsontszín. Legfontosabb követelmény a sötét csíktól mentes egyöntetű színeződés. A krémszínű szőrzet genetikailag a vörös színből egy színhalványító gén bekapcsolódásával vezethető le. A sötétnarancstól a rézszínig változó nagy, kerek szemek különösen feltűnőek a krémszínű szőrzetben, így ezek a variánsok igen tetszetősek. A krémszínű macskákról azt állítják, hogy félénk természetűek.

Fekete-füstszínű perzsa: A legmutatósabb színvariánshoz tartoznak. A valódi füstszínű perzsáknál a színes fejet dús, ezüstös csillogású, látványos gallér övezi. A típusra jellemző az ezüstösen fakó, gyapjas aljszőrzet. A füstszínű perzsa szeme nagy és kerek, és a rézszínűtől a sötét narancsig változik. Jelenleg nyolc színváltozata ismert, legelterjedtebb a fekete-füstszínű perzsa, ritka a teknőctarka-füstszínű, a csokoládé-teknőctarka-füstszínű, a kék-krém-füstszínű és a lila-teknőctarka-füstszínű. Valamennyi füstszínű perzsa meglehetősen független az embertől. Kedvelik az ember társaságát, de csak egy kiválasztott személyt tartanak érdemesnek bizalmukra, s ahhoz ragaszkodnak. A füstszínű perzsa fedőszőrzetének felső kétharmada pigmentált, ezt külön gén okozza.

Kék-füstszínű perzsa: A kék színű és a fekete-füstszínű perzsák keresztezéséből néha egy-egy kék-füstszínű perzsa is származik. A kölykök színe születéskor egyáltalán nem jellemző, többnyire teljesen feketék, kékek vagy más színűek. Tipikus ismertetőjel a pofán, a szem körül és az orr alatt található úgynevezett ezüst szakáll, ez azonban csak a születés után néhány napig figyelhető meg, később eltűnik. Az ezüst szőrszálak csak 2-3 hetes kor után jelennek meg. Ezután is csak eléggé szabálytalanul növekednek, s a 6-8 hetes kismacskák emiatt szinte foltosak. A növendékek színe csak féléves korukban válik jellemzővé.

Vörös-gyöngyházszínű kámea perzsa: A kámeát korábban vörös-csincsillának is nevezték, mivel nagyon hasonlítanak egymásra. A kámea alapszínének jellege genetikai szempontból alapvetően különbözik a csincsilla perzsáétól. Szemszíne csak a sötétnarancstól a rézvörös színig változhat. A kámea fő ismertetőjelei a pofán, a végtagokon, a háton és a farok felső részén található spriccelt szőrszálak (spriccelt: szőrvégi pigmentáltság). Az aljszőrzetben, továbbá az állon, a fülpamacsokon, a nyaki galléron, a mellkason, a hason és a farok alsó felületén a szőrszálak teljesen fehérek.

Vörös árnyékolt kámea perzsa: Az alapszín és a spricceltség jellege szerint a jelenlegi fajtaleírások összesen 12 kámeavariánst különböztetnek meg. A kámeánál a színintenzitás alapján két fő csoport különíthető el: a gyöngyházszínű kámea (a szőrzet 1/8 része spriccelt), és az árnyékolt kámea (a szőrzet 1/3-a spriccelt). Az európai stantard a vörös, a krémszínű, a teknőctarka és a kék-teknőctarka variánsokat fogadja el. A cirmos rajzolat legfeljebb - alig látható nyomokban - az arcon és a végtagokon fordulhat elő. A leggyakoribb a vörös és a krémszínű kámea, mindkettőnek rózsaszínűek a talppárnái. Az egyéb színű kámea ritka jelenség. Ha a spricceltség a szőrszál hosszának felénél nagyobb szakaszra terjed ki, akkor vörös-füstszínű vagy krém-füstszínű változatokról beszélünk. A füstszínű perzsa szőrzete a szőrhossz felétől egészen 2/3-áig lehet spriccelt. A kámea kölyköket röviddel a születésük után nem lehet a tiszta fehér állatoktól megkülönböztetni. Csak a második héten kezdenek színeződni.

Fekete-ezüst cirmos perzsa: Egyike a legrégebben ismert perzsaszínváltozatoknak. A szép fejtípusú, tökéletes ébenfafekete, cirmos rajzolatú és jellemző szemszínű perzsa-macska kitenyésztése nem könnyű feladat. A tenyésztésben csak nagyon korlátozott mértékben keresztezik a fekete-ezüst csíkos macskát az egyéb perzsaváltozatokkal. Kívánatos a zöld szemszín. Hasonlóan a csincsillamacskákhoz a szem körüli szőrzet fekete, az orrtükör téglapiros, szintén fekete szegéllyel.

Fekete cirmos perzsa: Minden cirmos variáns közös tulajdonsága, hogy az egyes szőrszálakon úgynevezett zonális pigmentáltság alakul ki. A gén jelenléte a pigment szintenként váltakozó arányú lerakódását okozza a szőrszálakban így azokon jellemző pigmentgyűrűk (gyűrűzöttség) látható. Ez a cirmos mintázat adja sajátos és jellemző külsejüket. A fekete csíkos alapszín aranybarna tónusú, kis vörösesbarnával, ezen lát-ható a fekete mintázat. Az életkor előrehaladtával a szőrzet sötétedik. A szemek réz-vagy sötét narancsszínűek, a szemhéj feketével szegélyezett. A gyűrűzött szőrű cirmos perzsaváltozatok közül elismert színek még a kék, a csokoládé-, a lila, a vörös és krémszínű csíkos. Minden cirmosvariáns kölyke egyszínű amikor megszületik, mindössze a végtagokon és a has oldalán van némi csíkozottság. A cirmos rajzolat csak 4-6 hónapos korban alakul ki teljesen. Minél sötétebb a kismacska közvetlen születés utáni színe, annál jobb lesz a felnőttkori mintázata.

Kék cirmos perzsa: Az egyik legvonzóbb és legelragadóbb cirmos variáns a kék csíkos perzsamacska. A bundája alapszíne és rajzolata közötti ellentét igen látványos. A szőrzet alapszínét elefántcsont-tónusú halványkék szőrszálak adják, amelyen a rajzolat sötétkék. A kék csíkos csak márványozott (pillangórajzolatú) változatban ismert. A kék cirmos szeme a sötét narancsszíntől a rézszínig változik, a szemhéjakat sötétkék keretek szegélyezik. A sötét rózsaszínű orrtükör szegélye szintén sötétkék, a talppárnák szürkéskékek. Ez a színváltozat csak nemrégiben jelent meg a tenyészetekben. A kék cirmos perzsa pofáján a külső szemzugtól kiindulva 2-3 spirális vonal húzódik, a homlokon néhány függőleges, M betűre emlékeztető csík található. A szemek között több - az orrig lehúzódó - vonal található, amelyek a fejen át a hátig nyúlnak. A hát közepén három párhuzamos szalag található, amelyekből egy további keskenyebb, lefelé futó szalag is kiindul. Ha az ezek közötti távolság szalagnyi, akkor a cirmosmintázatot tigriscsíkozottságnak nevezik. Ha a csíkozottság a vállakon kör alakú, a test oldalán pedig ovális mintájú, és az így kialakuló rajzolat kiterítve a pillangó szárnyaira emlékeztet, akkor márványozottságról (pillangómintázatról) beszélünk. A kék cirmos mellső és hátsó lábai teljes hosszukban keresztirányban csíkosak, a farok szabályosan csíkos, a vége sötét.

Vörös cirmos perzsa: Ma a leggyakrabban tenyésztett változat. Cirmosrajzolata az erősen sötétvöröstől a mahagóniszínig változik, világospiros alapon. Megítélésekor döntő tényező a két szín harmóniája, a kettő közötti kontraszt. Lényegében teljesen mindegy, hogy tigriscsíkozottak vagy márványozottak. A vöröshöz hasonlóan a vörös cirmos perzsánál is zavaróan hat mindenféle fehér folt az állon, a mellkason és a farokvégen. Ezek a kiállításokon pontveszteséget jelentenek.

Csincsilla perzsa: Fő ismertetőjele a fedőszőrszálak utolsó nyolcadában mutatkozó spricceltség, amelyek csak egyes helyeken, így a háton, a test oldalán, a fejen, a füleken és a fark felső részén jelennek meg. A leggyakoribb fekete-ezüst csincsillaváltozatnál a szemek a feketétől a feketésbarnáig szegélyezettek. A többi színváltozatnál a mindenkori alapszínnel összhangban a szem környéke kék, barna vagy levendulaszínű. A téglapiros orrtükör környezete a szemek körüli szőrzet színéhez hasonló, ugyanilyen tónusúak a talppárnák is.

Árnyékolt ezüst perzsa: Az állat mellkasának, hasának és farkának alsó felülete spricceltségtől mentes, teljesen hófehér. A csincsillaváltozat ezüstösen fehér macska benyomását kelti, az árnyékolt ezüst perzsa emellett jeges, fémes csillogást is mutat. A szemek zöldek vagy türkizkékek. Az árnyékolt ezüst macskánál négy színváltozatot különböztetünk meg: fekete, kék, csokoládé- és lila színt. Az alapszínekkel összhangban van a szem, a téglapiros orrtükör keretének és a talppárnáknak a színe. Valamennyi csincsilla és árnyékolt ezüst variáns kölyke felnőttkori színénél sokkal sötétebb tónussal jön világra. Szőrzetük jóval rövidebb, mint a többi perzsakölyöké. Az első spriccelt szőrszálak csak 4-6 héttel a születésük után jelennek meg. A szemszín legkorábban 6 hónapos korban alakulhat ki, de általában csak a második évben nyeri el végleges színét. A csincsilla perzsák bőre nagyon finom, ezért a szőrzet ápolásánál óvatosnak kell lennünk.

Fekete-fehér perzsa: A kétszínű (bikolór) perzsák korábban nagyon elterjedtek voltak, ma már kevés van belőlük. Mindössze azt követelik meg a bikolór perzsáktól, hogy a két eltérő szín (azaz a fehér és valami más megengedett szín) meghatározott arányban jelentkezzen, emellett egységesnek, mindenféle rajzolattól vagy csíkozottságtól mentesnek kell lennie. Megkövetelik továbbá, hogy a két szín jól körülhatárolt és harmonikusan elosztott területeket képezzen. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindkét színnek meg kell jelennie az arcon (itt kívánatos az úgynevezett lángnyelv is), mind a négy végtagon és adott esetben a farkon is. Lángnyelvnek nevezik azt a mintát, amikor az arcon fehér csíkocska vagy háromszög alakú folt található.

Kék-fehér perzsa: A bikolór perzsák egyik színvariánsa, amely genetikailag a fekete-fehérből vezethető le. A kék-fehér színkombináció nagyon kedvelt. A bikolór perzsák szemszínére vonatkozó követelmények nagyon szigorúak; sötét narancs- vagy rézszínűek lehetnek. Talppárnái és orrtükrük, a fehér színűekhez hasonlóan, rózsaszínűek lehetnek. Jelenleg a fajtaszabvány a kétszínű perzsa hat különböző színváltozatát engedélyezi. Ezek a fekete-fehér, a kék-fehér, a vörös-fehér, a krém-fehér, a csokoládé-fehér és a lila-fehér variánsok. Genetikai szempontból ezek igen értékes állatok, mivel utódaik, megfelelő párosítás esetén, tökéletes bikolór színkombinációjúak.

Vörös-fehér perzsa: Két további bikolór perzsa változat is nagyon elterjedt: ezek a vörös-fehér és a krém-fehér perzsamacskák. Mindkét színváltozaton gyakran látható a színes szőrterületek jelentős csíkozottsága vagy árnyékoltsága, ami nagymértékben csökkenti az állatok tenyészértékét. A szabvány a sötétnarancstól a rézszínig változó szemszínt ír elő. Elsősorban a vörös és krémszínű perzsák tenyésztése során jelennek meg a különféle rövid orrú egyedek. Ezek orrtöve és maga az orr is rendkívül lapos, és szinte a szemek magasságában található. A kidomborodó homlokon kitapintható púp található. Ugyanilyen mértékben domborodnak elő a pofacsontok is, így az orr oldalnézetből alig látható. Anatómiai szempontból az ilyen fejtípusnál a csontozat torzulásáról beszélünk. Az orr jelentős lerövidülése miatt az orr és az állcsont hiányos fejlettségű. Az állatok rendszerint erősen könnyeznek, mivel a szemből az orrnyílásukba vezető könnycsatornájuk a torzulás következtében elzáródik. Gyakran megfigyelhető a csukaszájúság vagy csukafogazat, ami azt jelenti, hogy a szabályosan kifejlődött állka-pocs a lerövidült állcsont elé nyúlik.

Teknőctarka perzsa: Az 1900-ban rendezett kiállításon bukkantak fel először. Azóta igen nagy népszerűségnek örvendenek, számuk jelentős. A teknőctarka szín genetikai okokból csak a nőstényeken fordul elő, és azok párosítására így mindenkor más színű hímet kell használni. A teknőctarka macskáknál a fekete és a vörös különböző árnyalatai az előírásos színek. A fekete és a vörös színű foltoknak a testfelületen egyenletesen elosztva, arányosan, egymástól jól elhatároltan kell megjelenniük. Kívánatos és ugyanakkor rendkívül tetszetős is, ha az arc egyik fele sötét, a másik fele világosabb, és ugyanakkor a sötét részen vagy a homlokon vörös vagy krémszínű lángnyelv található. A fehér színt, a kifejezett tigriscsíkozottságot vagy a cirmos szőrszálak jelenlétét a bírák pontlevonással büntetik. A kölykök színe csak 4-6 hónapos korban vagy még később, lényegében a szőrváltáskor tisztul ki, ilyenkor megszaporodnak a vörös szőr-szálak is. Egy további gén hatására a kék színváltozat is létrejöhet.

Teknőctarka-fehér perzsa: Ha fekete, kék, vörös, krém-teknőctarka, kék-krémszínű perzsanőstényeket bikolór hímekkel párosítunk, akkor egyes esetekben nagyon érdekes szín, a fehérrel kombinált teknőctarka is megjelenhet. Olyan teknőctarka macskáról van szó, amelyiken pluszként fehér foltok is találhatók, a macskának úgy kell kinéznie, mintha beleesett volna a tejesedénybe. Az Egyesült Államokban 1956-tól ismerik el a változatot. A fehér foltok jelenléte a háton, a hason, a végtagokon, a mellkason és lángnyelv formájában a pofán is kívánatos. E színvariáns is csak nőstényeken jelenhet meg.

Kék-teknőctarka-fehér perzsa: Igen keresettek a macskabarátok között. A nagy kereslet ellenére ilyen macska csak ritkán születik. Ehhez ugyanis az egyszínű nőstényt két-színű kandúrral, vagy ellenkezőleg, kétszínű, teknőctarka-fehér vagy trikolór nőstényt egyszínű kandúrral kell pároztatni. A három szín eloszlását illetően a kék-teknőctarka-fehér macskánál a szabvány azt írja elő, hogy mindhárom színnek területileg arányosan elosztva, zárt foltokban kell megjelennie. A háromszínű változatnál az orrtükör és a talppárnák szürkéskékek vagy rózsaszínűek, rajtuk néha szürkéskék pettyezettség látható.

Kék-krémszínű perzsa: A teknőctarka perzsákból egy további variáns a kék-krémszínű perzsa származtatható. Az eredetileg fekete szín a megfelelő gén hatására kékre, a vörös pedig krémszínűre változott. Mindkét szín esetében a kisebb foltok is elfogadhatók, de a színek azonos mértékű keveredése, az úgynevezett melírozottság még mindig nagyra értékelt tulajdonság. A kék-krémszínű perzsák 1920 óta ismertek Európában. Önálló színváltozatként 1930-ban szabványosították. Napjainkban az egyik legkedveltebb színváltozatok közé tartozik. Ebben a színkombinációban sem létezik hímivarú egyed. A kék-krémszínű kismacskák születésükkor csaknem teljesen kék színűek. Krémszínű szőrszálaik növekedésük során fokozatosan megszaporodnak, kialakul a kívánt melírozottság.

Fókajegyű perzsa: Az akromelániás jegy az arcon, a füleken, a végtagokon, a mancsokon és a farkon jelentkező erőteljesebb pigmentáltság. Ez a sötétebb tónus az állatnak sajátos, démoni külsőt kölcsönöz, ezáltal egyes ragadozómacska-fajokhoz válik hasonlóvá. Az akromelániás jegyek különböző színűek lehetnek. A legkontrasztosabb változat közülük a sötétbarna jegyű perzsa, ahol a szőr bézs alapszíne és az említett testrészek sötét- vagy vörösesbarna akromelániás elszíneződése erősen eltér egymástól. A jegyek sötétbarna színét gyakran hasonlítják a fókaprém színéhez, innen ered az elnevezés is. Ennél a változatnál az orrtükör és a talppárnák színe a jegyek sötétbarna tónusával egyezik meg. Gyakran előfordul, hogy a bézs alapszín erőteljesen megsötétedik. Ha ez már fiatal állatokon észlelhető, akkor jelentős hibáról van szó, ezek a kismacskák idősebb korukban túl sötétek lesznek, ez a bírálatkor pontlevonást eredményez.

Kék jegyű perzsa: Testfelépítése ugyanolyan, mint a többi perzsáé, rövid és zömök. Gyakoriak azonban az olyan állatok, amelyeknél a nyúlánkság nagymértékű. A kék jegyek harmonikusan egészítik ki a szőrzet jeges kéktől lilába játszó alapszínét. A színváltozat orrtükre és talppárnái a szőrzet és a jegyek színével összhangban palakékek. Szemei általában szép kék tónusúak, összhangban a prém színével.

Csokoládé jegyű perzsa (colourpoint): A kék szemszín és a rövid orr csak ritkán jelenik meg együttesen, holott éppen ez a két tulajdonság különösen jellemző és megkívánt. A csokoládészínű colourpoint alapszíne elefántcsontszín, ezen láthatók a csokoládészínű jegyek. Az orrtükör tejcsokoládé-, a talppárnák pedig fahéj- vagy csokoládészínűek. A lila jegyű perzsa szőrének alapszíne magnóliafehér, orrtükre és talppárnái levendula-rózsaszínűek.

Vörös jegyű perzsa: Az egyik legtetszetősebb változat, csak a hetvenes évek közepétől látható gyakrabban. A színváltozaton csíkozottság látható. Ilyen cirmos mintázat többnyire a homlokon és a mellső lábakon figyelhető meg. Ez azzal magyarázható, hogy a vörös szín öröklődéséért felelős gén gyakran összekapcsolódik a csíkozottságért felelős génnel. Teljesen sávmentes vörös színű macska csak ritkán látható. A colourpoint perzsák leggyakoribb hibája, hogy a szőrzet alapszíne és az akromelániás jegyek között gyenge a kontraszt.

Krémszínű perzsa: A vörös jegyű perzsától csak az akromelániás területek színtónusában különböznek, orrtükre és talppárnái ugyanolyan színűek. A vörös változatú macska akromelániás jegyei meleg narancsszínűek, a krémszínűnél pedig pasztellkrémszínűek. A szőrzet alapszíne a vörösnél magnóliafehér krémszínű árnyalattal, a krémnél teljesen krémfehér. A colourpoint kismacskák valamennyi változata színes jegyek nélkül jön a világra, mindössze leendő színének árnyalatát figyelhetjük meg. A jegyek sötétebb színeződése legkorábban hathetes életkorban jelenik meg. A colourpoint kismacskát általában a fülek között elálló szőrszálakról lehet felismerni.

Teknőctarka jegyű perzsa: Az alapszíntónus szerint négy változat különíthető el: fóka-, kék, csokoládészínű és lila-teknőctarka. Legfontosabb feltétel, hogy a vörös és a krémszínű foltok jól láthatóan elkülönüljenek. Az orrtükör és a talppárnák a fókaszínű-teknőctarka colourpointnál barna, rózsaszínű vagy rózsaszínű barna pettyezettséggel. A kék-teknőctarkánál viszont szürkéskékek rózsaszín pettyezettséggel. A csokoládészínű teknőctarka colourpoint perzsák orrtükre és talppárnái csokoládé- vagy rózsaszínűek, vagy a kettő kombinációja. A lila-teknőctarkánál a levendula- és a rózsaszín, illetve a levendula pettyezettségű rózsaszín a jellemző az említett testfelületekre. Tapasztalt macskatartók szerint ezek az állatok élénkek, de nyugodtabb természetűek, mint a sziámiak. Magabiztosak, határozottak, de erősen kötődnek az emberhez és környezetéhez, legtöbbször kicsit kényesek. Egy-egy alomban a többi perzsaváltozathoz hasonlóan 3-4 kölyök található, amelyet az anyamacska gondosan őriz. A növendékek az egyéb perzsákhoz képest valamivel korábban, nyolc hónapos koruk körül válnak ivaréretté.

Cirmos jegyű perzsa: Az alapszín valamint a pofán, a füleken, a végtagokon, a mancsokon, farkon lévő akromelániás jegyek színei alapján a colourpointnak összesen húsz változata ismert. A cirmos jegyű perzsa alapszíne teljesen azonos a többi változatéval, csak cirmos jegyekkel gazdagított. A szőrzet alapszínének a lehető legvilágosabbnak kell lennie, az akromelániás jegyek csíkozottságának hangsúlyozottan és jól kivehetően kell látszani, különösen a szemek, az orr és a pofa tájékán. Sötét foltnak kell látszani az állon és a szemek fölött, ahol a tapintószőrök növekednek. A farkon a színeződésnek megfelelő gyűrűk találhatók, a farokvég tónusa a gyűrűk színével meg-egyező. A végtagok elülső felülete is csíkozott, amely főleg a mellső lábakon kifejezett. A colourpoint perzsára jellemző sötétkék szem ennél a változatnál is magától értetődő.